A Duna és Ipoly határfolyókat érintő magyar és szlovák fajmegőrzés, valamint a rekreációs célú horgászati tevékenység eltérő szabályozásaiból fakadó gyakorlati problémák feltárása
A vándorló folyami halpopulációk mennyiségi mutatói 76%-os csökkenést jeleznek 1970 óta, a határtérség évszázadokon keresztül híres halbősége jelentősen megfogyatkozott. A legtöbb folyóvízi halfaj normális életmenetéhez és eredményes szaporodásához elengedhetetlen az eltérő élőhelyi adottságú folyószakaszok közötti migráció. Azonban a vándorlási útvonal széttagolása, és a horgászati tevékenység eltérő szabályozása számos halfaj lokális eltűnéséhez, és általában a halfauna összetételének megváltozásához vezet.
A fajmegőrzés tekintetében stratégiai célok felállítása szükséges magyar és szlovák oldalon. Bizonyos halfajok (pl. kecsege, kősüllő) tekintetében eltérő a szabályozás: magyar oldalon pl. a kecsege nem fogható, szlovák oldalon igen. A nemzetközi törekvésekhez fontos volna csatlakozni, mert a két országnak több mint 100 km hosszú Duna-szakasza közös. A Green Deal célja ezen a területen, hogy 25.000 kilométernyi folyószakasz átjárhatóságát kell biztosítani 2030-ra, ami a természetmegőrzés szempontjából kiemelten fontos.
A védett, illetve nem fogható halfajokra vonatkozó eltérő szabályozás miatt a két oldali horgászegyesületek is eltérő szemlélettel végzik tevékenységüket, mely szemléletek alapja egyébként mindkét oldalon azonos horgászati alapelveken nyugszik.
Az eltérő szabályozás hatása:
Magyarországon a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény (Hhvtv.) és a végrehajtására kiadott 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet (Vhr.) módosításával jelentős szemléletváltás történt. A természetes vizek (amilyen az összes itt érintett határfolyó is) halgazdálkodását átsorolták a turisztikai, rekreációs célú hasznosításba, ezzel betiltva a gazdasági szempontból értelmetlen, természetpusztítási szempontból viszont jelentős halászatot, átadva a teret a sporthorgászatnak.
Szlovákiában a horgászati jogok gyakorlását a 2019. január 1-jén hatályba lépett 2016/2018 Z.Z. számú horgászati törvény szabályozza, amely felváltotta a korábbi, elavult jogszabályt. Emellett a kereskedelmi törvény (455/1991 Zb.) és a 381/2018 végrehajtási rendelet is meghatározó szerepet játszik a horgászat szabályozásában. Ezek alapján alakítják ki a helyi egyesületek horgászrendjét is.
Az új törvény számos változást hozott a horgászat feltételeiben. Módosította az egyes halfajok legkisebb kifogható méretét, valamint a tilalmi időket, így például a márnára és a csukára vonatkozó tilalom június 15. helyett már május 31-én véget ér. A szivárványos pisztráng és az angolna egész évben foghatóvá vált, míg a harcsa és a süllő több mint öt hónapon keresztül nem horgászható. Változtak a horgászat megengedett időintervallumai az adott hónap és vízterület szerint, valamint csökkent a kifogható mennyiség, amely a korábbi napi maximum 7 kiló helyett most már csak 5 kiló lehet. A napi horgászat végét is újraszabályozták: míg korábban a megengedett darabszámú és mennyiségű hal kifogása jelentette a befejezést, jelenleg már elegendő az egyik feltétel teljesülése.
Eltérő szabályozás és gyakorlat keletkezett tehát a két ország viszonylatában:
A magyarországi Agrárminisztérium 2023-ban megjelent tanulmánya szerint általános cél, hogy a tokfélék száma növekedjen – pl. a kecsege Magyarország esetében –, így az állomány növeléséhez stratégiai célok meghatározása szükséges (terhelések mérséklése, károsodott élőhelyek támogatása, populáció gyarapítása, társadalmi kommunikációja). Magyarországon nem fogható halfaj 2014 óta a kecsege (mivel csökkent az állomány, az Agrárminisztérium korlátozta a foghatóságot), a horgászok telepítési programot kezdtek, „legyen a kecsegefogás újra Hungarikum” mottóval. Míg Szlovákiában fogható halfaj marad, addig az előbbi intézkedések egyoldalúak. A Győr-Moson-Sopron megyei és szlovák horgászok közötti kommunikáció megkezdődött. A magyar oldalon akcióterv készült a konzervációra (online elérhető az Agrárminisztérium honlapján). Következő lépés egy magyar-szlovák közös akcióterv lenne a kecsege védelmére, ami későbbiekben a Felső-Duna további szakaszain, így német és osztrák vonalon lenne bővíthető.
A magyar hatósági rendszer megoszlik hatáskörök, illetékességek tekintetében:
Szlovákiában a Szlovák Környezetvédelmi Minisztérium illetékes a szabályozási kérdésekben, emellett civil szervezetként halgazdálkodással kapcsolatos közfeladatokat ellátó szervezet a Slovensky Rybársky Zvaz (Szlovák Horgász Szövetség).
A Széchenyi Egyetem és az Országos Vízügyi Főigazgatóság Insula Magna projektje keretében monitorozási terv készült a Szigetköz térségére (pl. műtárgy létesítése fizikai akadály a halak számára). Az Ipoly folyón működő zsilipek hosszirányú működésének átalakítására bilaterális megállapodást készítettek elő.
Az Ipoly folyóra vonatkozóan létezik egy együttműködési megállapodás-tervezet a Horgász Egyesületek Nógrád Megyei Szövetsége és a Szlovák Horgász Szövetség között (Slovensky Ribarsky Zvaz), mely kísérletet tesz egyes horgászati szabályok (tilalmi időszakok, méret- vagy mennyiségi korlátozások) összehangolására.
A megállapodás fő célja az Ipoly, mint magyar-szlovák határfolyó közös halgazdálkodási elvek mentén történő hasznosítása és horgászati szabályozása azzal, hogy amennyiben a magyar vagy szlovák jogszabályok eltérően rendelkeznek, akkor a megállapodásbeli rendelkezések a jogszabályokhoz igazodnak.
Uniós szinten történtek törekvések a tengeri termékek nyomon követhetősége kapcsán (elektronikus távfelügyelet) és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) is támogatja a jobb nyomonkövetést és ellenőrzést a halászati gyakorlatok fenntartható határokon belül tartására. A folyók tekintetében erre még nincs uniós gyakorlat, holott az európai zöld megállapodás, a biodiverzitás stratégia mind az illegális és fenntarthatatlan gyakorlatok megszüntetését célozza.
A nemzeti horgászati és fajmegőrzési szabályozások közelítése, jogszabály-módosítási javaslatok előkészítése. A zsilipek átjárhatóságát célzó fejlesztések egyeztetése a hatóságokkal, projektfejlesztés.
Invazív fajok egységes kezelése
Az invazív fajok esetében probléma, hogy hiányoznak a közös protokollok a határon átnyúló esetek kezelésére. Az egyik legnagyobb veszélyt a természetes életközösségekre az idegenhonos inváziós fajok terjedése jelenti. Inváziós fajok az idegenhonos, természetes elterjedési területükön kívül előforduló, ott megtelepedni képes és térhódításukkal a természetes életközösségeket veszélyeztető fajok, melyek minden esetben emberi közvetítéssel jutnak el természetes elterjedési területeiken kívülre. A fajok a sikeres megtelepedést követően csak akkor válnak invázióssá, ha valamely tulajdonságuk erre alkalmassá teszi őket, jellemzően a gyors szaporodó képességük, a környezeti feltételekkel szembeni tág toleranciájuk, jó versenyképességük és agresszivitásuk. A globalizáció hatására az invazív fajok terjedése az utóbbi évtizedekben számottevő méretet öltött, egyre súlyosabb hatásai vannak. Az inváziós fajok megtelepedésüket követően egyre nagyobb területeket hódítanak meg, kiszorítva az őshonos növényeket és állatokat, ezzel átformálva környezetüket. Az életközösségek által az emberiség számára nyújtott javak, az ún. ökoszisztéma-szolgáltatások minősége és sokfélesége – mint a talaj termőképessége (akár az elfoglalt terület nagyságával) és a beporzóképesség – csökken, a biológiai sokféleségre gyakorolt negatív hatásaikon túl jelentős egészségügyi és gazdasági károkat is okozhatnak. Az inváziós fajok terjedésének megakadályozása, e fajok kezelése csak határokon átnyúló összefogással valósítható meg.
Az uniós szabályozás átültetése eltérő módon történik (1143/2014/EU rendelet, EU2016/114 végrehajtási rendelet), Magyarországon a végrehajtási rendeletek tartalmaznak rendelkezéseket, de hiányoznak a kezelési protokollok.
Magyarországon az egyes törvényeknek az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzésével és kezelésével összefüggésben történő módosításáról szóló 2016. évi CXXXVII. törvény az uniós rendeletben foglalt előírások hatékony végrehajtására az érintett szakterületek összefogását igényli. A hazai jogharmonizáció keretében, törvényi szinten az egyes szakterületi jogszabályokba (természetvédelem, mezőgazdaság, erdészet, vadgazdálkodás, halgazdálkodás, élelmiszerlánc-felügyelet) beépültek az uniós inváziós rendelet alkalmazására vonatkozó, inváziós hatáskört biztosító felhatalmazások (természetvédelem, erdészet, halgazdálkodás). Az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről szóló 408/2016. (XII. 13.) Korm. rendelet meghatározza az 1143/2014/EU Rendelet egyes cikkek által meghatározott feladatok végrehajtásáért felelős szerveket és az egyes hatósági eljárási szabályokat. A kormányrendelet meghatározza a folyamatos információcserén és együttműködésen alapuló rendszer szabályozási kereteit, amely lehetővé teszi az azonnali és eredményes cselekvést. A növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló 2003. évi LII. törvény kimondja, hogy a Rendelet szerinti, az Európai Unió, egy adott régió vagy Magyarország számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok listáján szereplő növényfajok fajtái állami elismerésben nem részesíthetők. Továbbá, amennyiben egy növényfaj felkerül az Európai Unió, egy adott régió vagy a Magyarország számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok listájára, a növénytermesztési hatóság a növényfaj fajtájának állami elismerését hivatalból visszavonja. A természetes környezet megőrzésére szánt takarmánynövény-vetőmagkeverékek kereskedelmi célú begyűjtéséről és forgalmazásáról szóló 86/2012. (VIII. 15.) VM rendelet 3. sz. melléklete tartalmazza a természetvédelmi szempontból veszélyt jelentő, inváziós és egyéb gyom jellegű növényfajok listáját.
A 2015-ben a Parlament által elfogadott Nemzeti Biodiverzitás Stratégia (A biológiai sokféleség megőrzésének nemzeti stratégiája 2015-2020), illetve a IV. Nemzeti Környezetvédelmi Program önálló mellékletét képező IV. Nemzeti Természetvédelmi Alapterv (Alapterv) külön fejezetekben foglalkozik az idegenhonos inváziós fajok elleni fellépés szükségességével, követve a fenti nemzetközi ajánlásokat és az uniós stratégiát. Az Alapterv az alábbi főbb megállapításokat teszi: a természetes előfordulási területükön kívülre szándékos betelepítéssel vagy véletlen behurcolással bekerült inváziós idegenhonos ún. özönfajok egyre fokozódó térhódítását a biológiai sokféleséget veszélyeztető legfőbb tényezők között tartják számon. Az özönfajok megjelenésében rejlő veszélyeket felismerve több hazai és nemzetközi jogszabály, stratégia tűzi ki célul a biodiverzitás megőrzésének, a gazdasági kármérséklésnek vagy az egészségügyi prevenciónak az érdekében az inváziós, tájidegen, özönfajok visszaszorítását, eltávolítását, illetve terjedésének megelőzését.
Magyarországon az erdészetben az invazív fajok kérdése felelősség szempontjából is probléma. Az invazív fajok abszolút tiltást élveznek (nem ültethető, nem termeszthető). Előfordulás esetén kérdés, hogy hogyan és mikor semmisíthetőek meg. Magyarországon az invazív fajok listájának elfogadásakor az az elv érvényesült, hogy az állam viselte a felelősséget. Később a felelősség átkerült az ingatlantulajdonosokra és ma ők felelnek azért, hogy a területükről eltüntessék ezen fajokat, és a további terjesztést megakadályozzák. Az aranyvessző (Solidago gigantea) faj óriási területen terjedt szét. Mivel a tulajdonost kötelezik az irtásra, az erdőtulajdonosnak ehhez az egész erdőt kaszálnia kell, holott olyan időszakban terjedt el, amikor még az állam volt a felelős. A már meglévő fajoknál ez csak akkor lehetséges, ha az állam meghatároz valamifajta akciótervet, és azt képes is finanszírozni. Gazdaságilag nem terhelhető a tulajdonosra. A szakpolitikai eszköztár lehetőséget biztosít EU-támogatások formájában a kérdés kezelésére. A Vidékfejlesztési Program keretében Pályázati felhívás jelent meg az idegenhonos fajok visszaszorítására, ezt erdőgazdálkodók igényelhetik, így pénzügyi támogatást kaphatnak az idegenhonos fajok visszaszorítására. Érdekes lenne látni, van-e hasonló kezdeményezés Szlovákiában? A hazai KAP stratégia tartalmazza a következő ciklusra is.
Magyarországon az invazív faj esetében a NÉBIH (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) jár el:
a tulajdonost vagy forgalmazót kötelezheti
Ha az érintett/forgalmazó a fenti kötelezettségét felszólítás ellenére sem teljesíti, a hatóság elvégzi vagy elvégezteti az intézkedéseket és a költségek tizenöt napon belüli megtérítésére kötelezi a mulasztót.
Állami védekezés: Ha az idegenhonos inváziós faj elleni közérdekű védekezés elrendelésének feltételei nem állnak fenn, a hatóság állami védekezést rendelhet el.
Idegenhonos inváziós faj elleni állami védekezés keretében az eljáró hatóság a szükséges intézkedéseket elvégzi vagy elvégezteti. A tulajdonos, a vagyonkezelő és a használó tűrni köteles a hatóságnak az EU rendeletben, illetve jogszabályban meghatározott, idegenhonos inváziós fajjal kapcsolatos előírások teljesítése érdekében végzett tevékenységét, valamint tulajdonjogának időleges korlátozását.
Inváziós bírság: Aki tevékenységével vagy mulasztásával az EU rendeletben, illetve jogszabályban meghatározott, idegenhonos inváziós fajjal kapcsolatos bejelentési, vészhelyzeti intézkedési, helyreállítási és egyéb előírásokat, valamint hatósági határozatban foglaltakat megsérti, idegenhonos inváziós fajokkal kapcsolatos bírságot fizet.
Az invazív fajok témaköre kapcsán Szlovákiában a 150/2019. törvény kapcsolódik az uniós szabályozáshoz. Létezik egy nemzeti invazív fajok és nem eredeti fajok listája. Az uniós rendelet lehetővé teszi, hogy további fajokat is meghatározzanak az országok, melyet valamiért problémásnak tartanak. Az aranysakál Szlovákiában expanzív faj, nem invazív. Szlovákiában a nem őshonos fajok tekintetében a cél, hogy kockázati elemzések mentén kerüljön megítélésre egy-egy faj biztonságossága. Engedély esetén és bizonyos feltételek esetén lennének csak telepíthetőek. Szabályozni kell az eljárást, a döntési szempontokat, az érintett régiókat. Világosan kell látni, hogy a tiltott fajok és olyan fajok, melyek bizonyos kivételt élveznének, milyen feltételek mellett ültethetőek.
Az erdészeti hatóságok együttműködnek. Az Agrárminisztérium illetékes főosztálya is bekapcsolódik a munkába.
Az első szakértői egyeztetéseken megállapodtak a résztvevők a kérdés összehangolt kezeléséről a határtérségben.
Az INVASAQUA projekt (EU LIFE) a vízi invazív fajok kapcsán hatékony, határokon átnyúló folyógazdálkodási stratégiákat vezetett be Portugáliában és Spanyolországban Natura 2000 területeken, és online észlelési rendszere egész Európában alkalmazható.
A vízi invazív idegen fajok (IAS) nem tartják tiszteletben az országhatárokat, és gyakran elnyomják az őshonos fajokat, megzavarják az ökológiai egyensúlyt, és lerontják az élőhelyeket. Károsíthatják a mezőgazdaságot, a halászatot, az infrastruktúrát és az emberi egészséget, és évente több milliárd euróba kerül a hatások ellenőrzése és mérséklése.
A közösen kifejlesztett hatékony eszközök, köztük az online IBERMIS platform, a civil tudományos alkalmazás és a személyre szabott magatartási kódexek hozzájárultak egy hatékony, határokon átnyúló EWRR (System for Invasive Plants) rendszer kialakításához, így mindkét országban javították az édesvízi és torkolati ökoszisztémák védettségi állapotát. Az eszközök széles körben alkalmazhatók Európa-szerte a folyami és torkolati ökoszisztémákra is.
Területkezelési akciók, közös cselekvési tervek, régiós lista kidolgozása. A szabályozandó fajok közös azonosítása és fajspecifikus cselekvési tervek közös kidolgozása, az erőforrások, prioritások, területek beazonosításával.
Az invazív fajok három típusú jegyzékben sorolhatóak fel, amelyekből eddig csak egy készült el, az európai uniós. Ez megtalálható az Agrárminisztérium honlapján:
Amennyiben egy növényfaj felkerül
veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékére, speciális rendelkezések vonatkoznak rájuk. Az akadály kapcsán célunk egy közös régiós jegyzék és fajonként cselekvési tervek kidolgozása.
Határon átnyúló méhbetegségek közös kezelése
Jelenleg nem alakult ki a gyakorlata annak, hogy a rendkívül fertőző méhbetegségek kezelését a hatóságok határon átnyúló jelleggel vállalják. A bakteriális fertőzések megítélése országonként eltérő. Magyarországon, ahol megjelenik bakteriális megbetegedésként pl. a nyúlós költésrothadás, 5 km sugarú körben zárlatot rendelnek el. Eltérés lehet a kiirtandó méhcsaládok arányának meghatározásánál, illetve az ismételt fertőzés megfigyelésénél (Magyarországon további 60 napos megfigyelési idő van érvényben az észlelést és megsemmisítést követően). Jelenleg a szomszédos ország illetékes hatóságát nem értesítik a fertőzés tényéről, akkor sem, ha az 5 km sugarú kört érintené az illetékessége. Ez a kérdés érintheti a “vándorlás” esetét is, amikor a szomszédos állam területén át történik a vándorlás, pl. Esztergomból Nógrádba Párkányon át keresztül megoldható, viszont az utazás idejére papírok nélkül, magyar igazolással jelenik meg külföldön a méhcsalád.
Közös védekezésre lenne szükség az ázsiai lódarázs ellen. Az ázsiai lódarazsak ragadozó életmódot folytatnak. Az emberre nézve halálos reakciót kiváltható csípésük mellett a legnagyobb veszélyt az amúgy is ritkuló házi vagy nyugati mézelőméhek (Apis melifera) állományára jelentik, amelyek a legfőbb zsákmányállatának számítanak.
Magyarországon a 70/2003. (VI.27.) FVM rendelet speciális szabályokat állapít meg a mézelő méhek nyúlós költésrothadására, szigorúan meghatározva a helyi zárlat és a betegség felszámolásának szabályait. Százalékos arányban határozza meg az intézkedéseket a méhcsaládok érintettségének függvényében. Ha a beteg méhcsaládok száma nem haladja meg az összes család ötven százalékát, csak a beteg családokat kell leölni; ha eléri vagy meghaladja az ötven százalékot, de nem éri el az összes méhcsalád hetvenöt százalékát, a járási hivatal a helyi körülmények függvényében dönt arról, hogy az összes méhcsaládot vagy csak a beteg családokat kell leölni. Ha eléri vagy meghaladja az összes méhcsalád hetvenöt százalékát, az összes méhcsaládot le kell ölni. 60 napos megfigyelési idő mellett kell a maradék méhcsaládokra is fentieket alkalmazni. Ezt követi a tartozékok és az érintett méhcsaládok égetése, ill. 50 cm-rel a föld alá ásása. Állami kártalanítás jár a megsemmisített tárgyakért. A leölésről a járási főállatorvos hoz határozatot. A méhbetegség megállapítását követően a járási hivatal községi zárlatot rendel el, GPS koordináták alapján. A NÉBIH a zárlatról nyilvántartást vezet.
A méhállományok védelméről és a mézelő méhek egyes betegségeinek megelőzéséről és leküzdéséről szóló 70/2003. (VI. 27.) FVM rendelet alapján a méhbetegség megállapítását követően – a helyi zárlat alá vont fertőzött méhészet körül legalább öt km-es sugarú kör által határolt területre – a járási hivatal községi zárlatot rendel el. A helyi zárlat alá vont fertőzött méhészet WGS’84 formátumú GPS koordinátáit és a helyi zárlat elrendeléséről szóló határozatot a járási hivatal megküldi a Nébih-nek, amely a zárlat alatt álló területről a honlapján elérhető nyilvántartást vezet, amelyet a honlapján térképes formában közzétesz. A járási hivatal a betegség felszámolását a hatósági állatorvoson és a méhegészségügyi felelősön keresztül irányítja. A helyi zárlatot az egyes betegségekre vonatkozó különös szabályokban foglaltaknak megfelelően kell feloldani. A községi zárlatot akkor kell feloldani, ha a zárlat alatt álló területen már egy hely sem áll a betegség miatt helyi zárlat alatt. A községi zárlat feloldásáról szóló határozatot a járási hivatal megküldi a Nébih-nek. A betegséget megszűntté kell nyilvánítani, ha már sem helyi, sem községi zárlat nem áll fenn. https://portal.nebih.gov.hu/mehbetegseg-zarlatok
Az FVM rendelet 7.§ (2) bekezdés szerint “Az országhatár mentén, a határtól számított tíz kilométeres sávban lévő méhészeteket az illetékes vármegyei kormányhivatal döntése alapján az (1) bekezdés szabályai szerint, a tisztuló kirepüléstől a betelelésig (március 1-jétől október 31-éig) kéthavonként, szükség esetén havonként kiemelt monitoring vizsgálatnak kell alávetni. A vizsgálandó területet – az azzal szomszédos ország súlyosabb fertőzöttsége esetén – az illetékes vármegyei kormányhivatal húsz kilométeres sávban is megállapíthatja.”
Szlovákiában ha a méhész azt tapasztalja, hogy a méhészet közelében ázsiai lódarazsak vannak jelen, elektromos hálókkal kell védenie a kaptárak bejáratát. Szelektív csapdákat is ki kell helyeznie. Az Állami Természetvédelmi Hivatal (ŠOP) ezt az invazív ázsiai lódarázsról szóló tájékoztatóban közölte. A méhészeket arra is emlékeztetik, hogy a darázs előfordulását jelentsék a helyi méhészegyesületnek és az Állami Természetvédelmi Hivatalnak.
Magyar oldalon van nyitottság az egyeztetésre.
2025. januárjában szakértői egyeztetés keretében következő javaslatok születtek:
A sárgalábú darázs terjedésének nyomon követését a svájci CABI projekt vizsgálta. A fajt először Jura kantonban, a francia-svájci határ mentén észlelték. Azóta tovább terjedt Svájc területére. 2017-ben a projektcsapat hosszú távú monitoringrendszert hozott létre a Jurában. Rádiótelemetria segítségével sikeresen lokalizálta a projekt az ázsiai hornetfészkeket. Apró rádiócímkéket erősítettek a méhkaptárak előtt elfogott darazsakra. Visszakövethetővé váltak a fészkelőhelyek, melyek elpusztításra kerültek.
Bakteriális megbetegedéseknél megoldást jelenthet egy közös protokoll, miszerint az Állategészségügyi Hatóság értesíti a szomszéd országot a zárlatról. Ez a tájékoztatási kötelezettség közelebb hozhatja a gyakorlatot, majd a szabályozást is.
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) közös kutatásában kifejlesztett, új generációs rádiótelemetriás eszköze segíthet a darázsfészkek hatékonyabb megtalálásában. A módszer lényege, hogy egy miniatűr jeladót rögzítenek a darazsakra, így azok elvezetnek a fészekhez. Ez a jelenleg beszerezhető jeladóknál fejlettebb technológia jelentősen javíthatja a fészekkeresés hatékonyságát és hozzájárulhat az inváziós faj terjedésének lassításához. A MATE keszthelyi kutatói és méhész önkéntesekből álló csoportok révén elérhetővé vált telemetriás eszközpark használata során a szakértők szorosan együttműködnek a nemzetközi partnerekkel is. Érdemes a nyugat-európai védekezési módokat megvizsgálni az ázsiai lódarázs esetében. Nagy figyelmet szükséges fordítani a megelőzésre, hiszen a kutatások szerint a franciaországi méhcsaládok elvesztésének becsült gazdasági hatása elérheti a 30,8 millió eurót évente. Az ázsiai darazsak terjedésének megfékezésére irányuló kísérlet éves költsége elérheti a 11,9 millió eurót Franciaországban, a 9,0 millió eurót Olaszországban és a 8,6 millió eurót az Egyesült Királyságban.
Erdőbe lépés korlátozások esetén, közös tájékoztatás
Az erdők megőrzése, és az erdőben kikapcsolódást keresők nyugalma érdekében az erdőjárás során szükséges bizonyos szabályok ismerete és betartása. Ezen szabályok néha országon belül is eltérést mutatnak: például a magyar erdőtörvény az emberi erővel hajtott kerékpárt nem tekinti járműnek, a természet védelméről szóló törvény viszont annak tekinti. Az erdőt járók kirándulásaik során a határtérségben könnyűszerrel áttévedhetnek a szomszédos ország területére. A szomszédos ország erdészeti korlátozásairól szóló egynyelvű táblák viszont nem adnak tájékoztatást az esetleges veszélyekről. Az erdőterületet gyalogosan, saját felelősségére bárki látogathatja. Az erdőgazdálkodó a szabad látogatást bizonyos esetekben (szélsőséges időjárási viszonyok, balesetveszély stb.) korlátozhatja. Bár az erdő számos esetben közfunkciókat lát el, nem közterület.
Az erdőbe lépés korlátait erdészeti és természetvédelmi szempontból is rangsorolhatjuk. Míg az elsőre főként fakitermelési, permetezési, vadgazdálkodási tiltások, addig utóbbira a több fokozatú védettség és meghatározott látogatási rendek jellemzőek.
Magyarországon az erdőtörvény szerint az erdőgazdálkodó átmenetileg korlátozhatja és feltételhez kötheti az erdő egyes részeinek látogatását, amennyiben az ott-tartózkodás életet vagy testi épséget veszélyeztet, vagy az egyes erdőgazdálkodási munkák végzését veszélyezteti vagy akadályozza. Bár a korlátozás zömmel az erdőgazdálkodó joga, az erdészeti hatóság a látogatás korlátozásának indokoltságát felülvizsgálhatja, és kötelezheti az erdőgazdálkodót vagy a vadászatra jogosultat a törvényben foglalt előírások betartására, illetve az általa elrendelt korlátozás megszüntetésére.
Az erdőben sport vagy turisztikai célú, lóval vontatott járművel turistaúton közlekedni tilos. Kiépített parkerdei utat lóval vontatott járművel nem szabad igénybe venni. Védett természeti területre (ami lehet nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület vagy természeti emlék) gyalogosan engedély nélkül be lehet lépni. Fokozottan védett természeti területre történő belépéshez viszont – a jelzett turistautak és tanösvények kivételével – a természetvédelmi hatóságnak a nemzeti parki igazgatóság szakértői véleményének figyelembevételével kiadott engedélye szükséges. A védett természeti területeken a járművel történő közlekedés (beleértve a kerékpározást is) a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött. Kivételt képeznek ez alól az arra kijelölt kizárólag mezőgazdasági és erdészeti használatú utak, melyeken engedély nélkül is lehet közlekedni. A védett természeti területek határát hatósági táblák jelzik. A tábla hiánya a védettség tényét nem befolyásolja, és nem mentesít az egyéni felelősség alól. A védett természeti területek interaktív térképe bárki számára elérhető a Természetvédelmi Információs Rendszer közönségszolgálati modulján.
A vadászat időtartamára a vadászatra jogosult az erdőgazdálkodó hozzájárulásával átmenetileg korlátozhatja az erdő egyes részeinek a látogatását. Társas vadászat esetén a korlátozás – a társas vadászattal érintett erdőterületre – a vadászati hatósághoz bejelentett időpontot megelőző naptól a társas vadászat tervezett napjának végéig szólhat. A Magyar Honvédség szervezetei az erdőgazdálkodó és az erdészeti hatóság tájékoztatása mellett korlátozhatják a honvédelmi rendeltetésű erdő látogatását. Katonai lőterek és gyakorlóterek biztonságos üzemeltetése érdekében a lőtér és a gyakorlótér működtetéséért felelős parancsnok az erdő látogatását, valamint az erdőben végzett tevékenységet a szükséges mértékben nem honvédelmi rendeltetésű erdő esetén is korlátozhatja.
Aggteleknél, a Tornai-karsztnál előfordul, hogy a kirándulók jelzett túraösvényen átlépik a határt. Ugyanez előfordulhat egy vízi túra esetén is, pl. az Ipoly folyón, mely erdőkön is keresztül, felváltva halad magyar és szlovák területeken. Magyar oldalon is igaz, hogy bár a kijelölt turistaút a javasolt, sajnos ettől gyakran eltérnek. Az erdőgazdálkodók jellemzően szöveges tájékoztatást adnak, ehhez piktogramokat használnak, ami csökkenti a félreértés esélyét (pl. veszélyt jelző közlekedési tábla, benne fát vágó ember: egyértelmű, hogy fakitermelésre figyelmeztet). A megoldás egyszerűbb, nehezebben mosódik el, több témában is fejleszthető.
Szlovákiában az erdészetről szóló törvény rendezi elsősorban az erdő területére történő belépést. Mivel az erdők körülbelül 70%-a védett, ezért a környezetvédelmi törvény további, szigorúbb szabályokat állapít meg az erdőbe történő belépésre. Két minisztérium is érintett, a Környezetvédelmi Minisztérium és az Agrár és Vidékfejlesztési Minisztérium.
Erdészeti szempontból korlátozást rendelhet el a hatóság pl. fakitermelés, vagy kémiai permetezés esetén. Bár a fakitermelés esetében a nehéz gépjárművek észrevehetőek, a csatlakozó utakon erről kitáblázás történik, tájékoztatva a látogatókat. Környezetvédelmi szempontból korlátozás alá eső erdőknél különböző védettségi fokozatok vannak (I, II. fokozatnál minimálisak a korlátozások, a III. fokozattól csak a kijelölt turistaösvényeken járhatnak). Pozsony környékén a természeti rezervátumok esetében pl. V. fokozatú védelem van életben, de itt is megengedhető, illetve bizonyos időszakra tiltható az erdőlátogatás. Nemzeti parkok esetében látogatási rendek szerint történhet a séta. Pl. van, ahol november 1-től korlátozott a magashegyi turizmus a Magas-Tátrában, ezt a természetvédelmi szervek szabályozzák.
Határon átnyúló együttműködés kapcsán hasznos lehet a belépési pontoknál az általános korlátozásokról piktogramokat vagy általánosan értelmezhető jelzéseket kihelyezni. Így világos lehet, hogy mit tehet a látogató és mit nem tehet. A piktogramok inkább turistajelzések, melyeket a környezetvédelmi hatóság biztosít (belépés tiltása, tűzgyújtási tilalom, védett növények letépésének tilalma stb.). Erdészeti szempontból egyelőre nem használnak piktogramokat, általános közlekedési táblákat helyeznek ki közutakra. Az erdőgazdálkodó saját hatáskörben tesz kitáblázást az utakra, a rendőrséggel és a többi hatósággal együttműködésben. További jelölések vonatkoznak a természetvédelmi területekre. Annak meghatározása, hogy milyen tevékenységet lehet végezni, természetvédelmi kérdés is, fontos, hogy Natura 2000 minősítés az erdők 45%-ára jellemző.
Mind magyar, mind szlovák oldalon a hatóságok nyitottak az együttműködésre. Az első szakértői egyeztetés megerősítette, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a látogatók tájékoztatására. A kétnyelvű kitáblázás elkerülhető olyan piktogramok kihelyezésével, melyek értelmezéséhez nincs szükség nyelvismeretre.
A következő szakértői találkozók témája lesz a további hatóságok (helyi vagy természetvédelmi) bevonása, a szükséges piktogramok kidolgozásához, jóváhagyásához szükséges eljárási lépések felmérése mindkét oldalon, megfelelő fejlesztési forrás a táblák legyártásához.
A tájékoztatások általában szórólapokon és kihelyezett táblák útján jutnak el Európában is a látogatókhoz. A görög-bolgár Interreg program támogatásával valósult meg a közös erdészeti szakpolitikai együttműködési FORPRO projekt, amely integrált, innovatív erdővédelmi módszerekkel támogatja a természetes kártevőirtás és a biológiai veszélyek leküzdésére kidolgozott közös határon átnyúló politikák alkalmazását. Célja az illetékes hatóságok jobb képzettsége és felszerelése a biológiai sokféleség megőrzésére, védelmére és nyomon követésére irányuló beavatkozások végrehajtására, valamint a közvélemény fokozottabb tudatosítása a biológiai sokféleség kiegyensúlyozott védelmét szolgáló problémákkal és politikákkal kapcsolatban.
Az érintett hatóságok közötti kölcsönös tájékoztatási rendszer létrehozása a korlátozások összehasonlítása, megismerése céljából. A hatóságok tájékoztatása keretében kiemelt téma az állatbetegségekről szóló tájékoztatás is, emellett előírás lehet az is, hogy a társas vadászatok tervezett időpontját a hatóság a túloldali hatóságnak küldje meg.
Az erdészeti ágazati piktogramrendszerre vonatkozó javaslat elkészítése, további ágazatok bevonásával (természetvédelem, környezetvédelem).
A kihelyezett piktogramok segítik az erdőbe látogatók tájékozódását mindkét oldalon, elkerülhetővé téve a veszélyhelyzeteket. Európában több országban online, széleskörű tájékoztatást kapnak a kirándulók az erdőbe lépés előtt. Ez kiterjed a veszélyhelyzetekre, az erdőt és az állatokat, növényeket sújtó betegségek terjesztésének megelőzésére stb.
A fára és fatermékekre vonatkozó uniós rendelet (EUTR- European Union Timber Regulation), majd az azt módosító új, Erdőirtásmentes Termékek Rendelet (EUDR – Regulation on Deforestation-free Products) harmonizálása
A fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20-i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet a két tagállam eltérő szabályozással hajtotta végre, így például a magyar szabályok szigorúbb adattartalmat határoznak meg a szállítási bizonyítványhoz, mint a szlovák oldaliak. Az eltérő tartalom problémát jelenthet a minősítésnél. A faipari vállalkozások 70%-ának is gondot okoz az illegálisan forgalmazott faanyag piacra ható befolyása.
Az EUTR rendszer a „kellő gondosság” elvére épül, tehát a piaci szereplőnek hozzáférést kell biztosítania a belső piacon első alkalommal forgalomba hozandó fa- és fatermékek beszerzési forrásaira és beszállítóira vonatkozó információkhoz. (Kitermelés országa, régiója, koncessziója, a termék kereskedelmi neve, faanyag neve, adott esetben tudományos megnevezése, beszállító neve és címe, és az átvevő kereskedő neve és címe.) A rendelet előírásai az illegálisan kitermelt fa és az ilyen fából származó termékek kiküszöbölésére hivatottak, hogy ne kerülhessenek belső piaci forgalomba. A tagállamok eltérő átültetési gyakorlata viszont eltérő adminisztratív terheket tesz a piaci szereplőkre, mely piactorzító hatással bír. Emellett a magyar hatóságok az uniós tagállamból származó faanyagot is importként kezelik, exportnyilatkozattal kell rendelkezni, ami többlet adminisztratív terhet jelent, ahogy a bejelentési kötelezettség is, ami más tagállamoknál nem jelenik meg a szabályozásban.
Az EUTR rendelet magyar szabályozása szerint a szervezet, amely a faanyag kereskedelmi láncához tartozó tevékenységek valamelyikét Magyarországon végzi, köteles azt az ellenőrző szervezet felé bejelenteni. Így a láncon belüli személyek vagy szervezetek egyértelműen beazonosíthatóvá válnak, a faanyag „útja” teljesen meghatározhatóvá válik. Azon erdőgazdálkodók, akik kizárólag Magyarország területén végzik tevékenységüket, nem kötelesek külön bejelentésre. Valamint a belső piacon már korábban forgalomba hozott fából és fatermékből származó fatermékek belső piaci forgalmazása nem minősül forgalomba hozatalnak.
Magyarországon a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) hatásköre a faanyagok kereskedelmi láncának ellenőrzése. A kereskedelmi lánc hatóságának felügyelete kiterjed az illegális kitermelések megakadályozásával összefüggő tevékenységekre, a fatermékek forgalomba hozatalára, feldolgozására, kereskedelmére, valamint a belföldi szállításra, importra és exportra. Joga van hozzáférni a kereskedelmi lánc felügyeletéhez szükséges adatokhoz és nyilvántartásokhoz, illetve megvizsgálni az ellenőrző szervezetek működését.
A nyilvántartásba vételnél a regisztrálók technikai azonosító számot kapnak annak érdekében, hogy minden személyazonosító adathoz hozzáférjen az ellenőrző szervezet. A bejelentést a tevékenység megkezdése előtt teljesíteni kell.
A gyakorlatban a magyar kereskedők nem igazán felelnek meg az EUTR szabályainak. Uniós szinten környezetvédelmi kategóriába sorolják az EUTR/EUDR jogszabályokat, ezeket pedig az Unió tagállami hatáskörbe utalja. Volt példa magyar oldalon perre, melyben a magyar hatóság (NÉBIH) büntetést szabott ki, majd tovább vitték az ügyet uniós szintre, de visszaküldték a nemzeti döntéshozatal szintjére. További viták, perek várhatóak, ha a tagállamok nem egységesen oldják meg az átültetést. Nemzeti hatáskörben a szabályozás egységesítése volna a cél.
A fatermékek körén belül speciális csoport az erdei faválasztékok termékköre: a hengeres kéregben lévő faanyagok (a rönkválasztékok, illetve a tűzifa és az apríték). Ezekre külön szabályok vonatkoznak Magyarországon.
Az Európai Bizottság 2024. október 2. napján javasolta az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa részére az Erdőirtásmentes Termékek Rendelet (EUDR) végrehajtásának elhalasztását. A hatóságoknak, szakértőknek tehát van egy évük az EUDR bevezetésére, a felkészülésre. A fatermékek vonatkozásában várhatóan az eddigi EUTR logika fog nagy valószínűséggel tovább élni, megvalósulni. Magyar-szlovák partnerek részéről ezek a problémák ismertek.
Szlovák oldalon külön hivatal, az Erdészeti Felügyelőség foglalkozik az EUTR/EUDR területtel. Külön jogszabály ülteti át a rendeletet. Néhány témában a szlovák szabályozás is szigorúbb az uniós szabályozásnál. Az EUDR-rel ezek a korlátok eltűnhetnek, de emellett is kezelendő pl. a belföldi ellenőrzések kérdése, melyre a vállalkozói szféra nagyon negatívan reagál. Az EUDR végrehajtásáról szóló törvény első olvasatban elfogadásra került a Szlovák Parlamentben. A cél az volt, hogy minimalizálásra kerüljön mindenféle túlzott feltétel és kötelezettség. Más anyagokra is vonatkozik majd a szabályozás, pl. kaucsuk, szója, gyapjú, gyapot. Informatikai fejlesztések tudják támogatni a piaci szereplőket az áttérésben, youtube-on is elérhető sillabuszok segítik majd őket.
Magyarországon a NÉBIH az EUTR felügyeleti hatóság, ők felelősek az EUDR szabályozás előkészítéséért is. Ha lesz véleményezendő szabályozási javaslat, áttekintik, de egyelőre ennél többet nem tudnak tenni. Véleményük szerint az EUTR/EUDR valid téma, a faanyagkereskedelem aktív, a magyar-szlovák hosszú határszakasz. Problématérkép, hatásvizsgálat és a kereskedelmi kapcsolatok tisztázása szükséges véleményük szerint első körben.
Az első magyar-szlovák erdészeti találkozón a szakemberek fontos témának tartották a szabályozások közelítését, ezért mindkét oldal bevonja a következő találkozóra az EUTR/EUDR szabályozásért felelős központi szervet.
Szakértők szerint érdemes lenne a német és osztrák gyakorlatot tanulmányozni, ahol kevésbé szigorú feltételeket állítanak a piaci szereplők elé.
Az egyszerűbb szabályozásoknak megfelelő felügyeleti tevékenység kialakítása a nemzeti szabályozásban.
A Bodrogköz Felsőberecki-főcsatornán keresztül történő vízpótlásának akadálya
A Bodrogköz vízpótlásának kérdése Felsőberecki-főcsatornán keresztül több éve napirenden van a két ország vízügyi egyeztetésein, azonban a probléma mindkét ország engedélyezési és szabályozási folyamatát, valamint több ágazat egyeztetését igényli. Tagállamon belül két ágazatot érint a kérdés: a vízügy és természetvédelem területét. Az ágazatok között időigényes a megállapodás, körülményes az engedélyek beszerzése, a csatorna tisztításának, kotrásának késlekedése vízgazdálkodási kérdéseket vet fel.
A Felsőberecki-főcsatorna kotrásával megoldható, hogy a vízszint magas legyen a csatornában belvízvisszatartási célú medertározással. A főcsatorna lehetővé teszi, hogy a Bodrog árhullámából kerüljön tározásra víz akár a 96,00 mBf szintig a főcsatornában, továbbá az e szint által uralt főcsatorna menti holtmedrekben (Kánási-tó, Mókadomb körüli tekerület, Folyó ér), illetve a Karcsai Karcsa-holtágban és a Nagy-Karcsában. Az árhullámok betárolása a regionális vízvisszatartás kategóriájába tartozik, vagyis nemcsak a helyben keletkező lokális vizeket, de a más vízgyűjtőkről érkező regionális vizeket is hasznosítani lehet tájgazdálkodásra, vizes élőhelyek vízpótlására, talajvízdúsításra stb.
Magyarországnak tipikus alvízi országként, a vizek okozta hatások vonatkozásában jelentős a kiszolgáltatottsága. Ezen mennyiségi és minőségi kérdések kezelése szükségessé teszi a nemzetközi, regionális együttműködést. A szomszéd országokkal való szoros együttműködés, operatív irányítás a valamennyi szomszédunkkal meglevő, nagy hagyományokra, intézményi és személyes kapcsolatokra támaszkodó határvízi egyezmények keretében valósul meg. A két állam között már 1929 óta folynak műszaki értekezletek, kétoldalú vízügyi egyezmények alapján. A Duna közös szabályozási és hajózási kérdései mellett az összes határ menti folyó és vízfolyás kérdéseit is tárgyalják, az előkészítést albizottságok végzik. 1976 óta a vízügyi együttműködés kormányközi egyezmény alapján Határvízi Bizottságok keretében zajlik.
Magyar oldalon eltérő illetékességi körbe tartozik a vízügy és természetvédelem kérdése. Szlovák oldalon a Környezetvédelmi Minisztérium hatáskörében van mindkét témakör.
Magyar oldalon az Országos Vízügyi Főigazgatóság és az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság támogatja az egyeztetés folyamatát. Mivel a két ország között szakértői szinten is jó az együttműködés, ezért a Határvízi Bizottság keretében folyamatos erőfeszítést tesznek a vízügyi kérdések megoldására.
2004. elején a magyar vízgazdálkodási szervezet a Felsőberecki-főcsatorna medertisztítását Truxor úszó munkagéppel elvégezte a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériumának 9661/2023-6.számú engedélye alapján. Az engedély időben korlátozott, és csak a 2023. október 1-től 2024. március 1-ig tartó vegetációmentes időszak alatt volt érvényes. Csak a vízi növényzet eltávolítására vonatkozott, a fenéküledékek csatornából való eltávolítására nem.
A hatékony vízelvezetés és a Pácini-Karcsába történő megfelelő vízpótlás érdekében a medertisztításra a jövőben is folyamatosan szükség lesz, ezért a magyar Albizottság kérést intézett a szlovák Albizottsághoz a kiadott engedély érvényességének meghosszabbítására, vagy ismételt megkérésére. A szlovák vízgazdálkodási szervezet kérelmet nyújtott be a Szlovák Környezetvédelmi Minisztérium felé. Mederkotrás tekintetében külön engedély szükséges, ennek tárgyalása kerülne kormányzati szintre, mely jogalkotási aktust feltételez mindkét ország tekintetében.
Babeca Interreg-IPA CBC Baja-Bezdan-csatorna területének komplex vízgazdálkodási fejlesztése a “BABECA” projekt: a projekt azzal a céllal valósult meg, hogy javítsa a határon átnyúló vízgazdálkodás rendszerét, a Vajdaság Autonóm Tartomány és Bács-Kiskun megye árvízvédelmi hatékonyságát. A „Vode Vojvodine” Újvidéki Vízgazdálkodási Kht. a Bajai Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatósággal és a Vajdaság Autonóm Tartomány Európai Ügyek Alapjával együttműködésében valósult meg.
A Baja–Bezdán-csatorna (Ferenc-csatorna) térsége regionális vízgazdálkodási rendszerének komplex fejlesztése Magyarországon a dél-alföldi régióra, Szerbiában pedig Bácskára és a Bánátra terjed ki. A csatorna nemzetközi jelentőségű vízgazdálkodási és műszaki létesítménynek tekinthető. A csatorna elsősorban vízellátási és a belvizek elvezetési feladatát tölt be (ezenfelül sportolási és pihenési célokat is szolgál). A csatorna egyes szakaszai – beleértve a műszaki területeket is – az árvízvédelmi rendszer részét képezik. A karbantartás elmaradása, a biomassza megnövekedett mennyisége és az iszappal összefüggő vízminőségi problémák miatt jelentősen lecsökkent a vízellátó képesség.
A Projekt célterületét a Baja–Bezdán-csatorna (a csatorna magyarországi és szerbiai szakaszai együtt), a szerb oldalon húzódó Verbász–Bezdán-csatorna, a bezdáni zsilip és a sebesfoki zsilip adta. A Verbász–Bezdán-csatorna a vajdasági Bácskában található, és Bezdántól egészen Verbászig húzódik. A kapcsolódó létesítmények a bezdáni zsilip és a sebesfoki zsilip.
A bezdáni zsilipet műszaki és hidromechanika állapota miatt nem használták. Fontos létesítménynek számított a Duna–Tisza–Duna csatorna mentén, működőképessége elengedhetetlen. A sebesfoki zsilip a Baja–Bezdán-csatorna és a Bezdán-Verbász-csatorna találkozásánál található. A zsilip korábban ipari létesítményként a hajózást biztosította, és az egyedüli árufuvarozási lehetőséget jelentette a térségben.
A projekt keretében megvalósult a csatornaszakaszok mederkotrása, platformok építése az uszadékfa eltávolítására, valamint csónakrámpa létesítése Magyarországon; a bezdáni zsilip és a sebesfoki zsilip újjáépítése és rehabilitációja; a magyarországi és szerbiai karbantartásokhoz szükséges speciális berendezés beszerzése.
Az eddigi sikeres szakértői egyeztetés mentén a főcsatorna tisztításának/kotrásának folyamatos biztosítása, az eltérő engedélyezési rendszer időben történő közelítése.
A projekt az Európai Unió pénzügyi támogatásával,
az Interreg Magyarország – Szlovákia Program keretében valósul meg.
További információkért látogasson el a www.skhu.eu oldalra.
A projekt az Európai Unió pénzügyi támogatásával,
az Interreg Magyarország – Szlovákia Program keretében valósul meg.
További információkért látogasson el a www.skhu.eu oldalra.