A nutria és a pézsmapocok Európa legelterjedtebb nem őshonos invazív rágcsálói. Jelenlétük a természeti és az épített környezetre egyaránt negatív hatással vannak. Üregeikkel felerősítik az eróziót, megrongálják a vízvédelmi töltéseket, megváltoztatják a vizes élőhelyek ökológiáját, kiszorítják az őshonos fajokat, pusztítják a szántóföldek növényeit, fokozzák az árvízvédelmi kockázatot és betegségeket terjesztenek. Ezen károk elkerülése végett belga, holland és német partnerek a LIFE program keretében megvalósították a MICA projektet. A kezdeményezés vezetője a holland vízügyi igazgatóság, de az együttműködésbe különböző szektorok (pl. egyetemek, kutatóközpontok, hatóságok, kamarák) is bevonásra kerültek.
Az együttműködő partnerek a három ország Natura 2000-es területein igyekezték közös erővel felderíteni és eliminálni ezen idegen invazív rágcsálókat, amely során új és innovatív módszereket és technológiákat is fejlesztettek és bevetettek. Ezen módszerek az alábbiak:
- Kamerás nyomkövetés: Okos (mesterséges intelligenciával ellátott) vadkamerák kihelyezése. Az eszközök működésbe lépését az állatok úszása által keltett hullámok váltják ki. A beépített algoritmusnak köszönhetően a kamera képes különbséget tenni a megfigyelendő rágcsálók és egyéb állatok között. Az képfelismerő szoftver miatt csökkenthető azon felvételek száma, amelyeket később manuális módon is szükséges átnézni. A kamerarendszer alkalmazása által igazolni lehet az invazív fajok jelenlétét a térségben.
- E-DNS: Mivel a nutriák és pézsmapockok üregeinek nyílása a víz alatt találhatók, az állatok jelenlétének feltérképezése nehézségekbe ütközik. E célból, a víztestből vesznek mintákat, amelyen DNS-vizsgálatot végeznek. A kutatás célja a begyűjtendő állatokból származó testnedvek vagy hámsejtek kimutatása, amellyel pontosítani lehet az állatok odúját, szűkebb életterét. A minták begyűjtése horgászbotra vagy hajóra rögzített félautomata mintavevő eszközzel történik, amely a mintavétel koordinátáit is rögzíti. A laboratóriumi vizsgálatot követően már egyértelműen kimutatható, hogy hol a legintenzívebb a keresett állatok jelenléte.
- Okos csapdák: Amint az állatok közvetlen élettere beazonosításra került, megtörténik a csapdaállítás. Annak érdekében, hogy valóban csak a befogandó állatok kerüljenek a ketrecbe, a csapdákat képfelismerő rendszerrel látják el. Ennek köszönhetően a csapóajtó csak akkor zárul, ha a kelepcébe csalt állat valóban a keresett invazív rágcsálók egyike. Sikeres fogás esetén a készülök telefonos értesítést küld a csapdát felállító személynek.
- DNS-vizsgálat: Az elfogott állatokból DNS-t vesznek, hogy genetikai térképet tudjanak alkotni a térségben jelen levő populációról. Ennek köszönhetően az állatok migrációs útvonalát és az adott populáció kiterjedését lehet feltárni.
- Közös adatbázis: Az elfogott állatokról egy közös, nemzetközi térképes adatbázist állítanak fel, amelyen igazolni lehet az invazív fajok visszaszorításának eredményességét. A platformon regisztrálni lehet a begyűjtött adatokat, ami megkönnyíti a nemzetközi partnerek közötti kooperációt.
A projekt eredményeként egy határon átnyúló kezelési stratégia született a nutriák és pézsmapockok visszaszorítására. A beavatkozás során kifejlesztett és használt technológiák pedig követendő jó gyakorlatként szolgálnak Európa más részein tevékenykedő természetvédők számára is.
