A katasztrófák előfordulásának és intenzitásának növekedésével egyre nagyobb az igény a határon átnyúló és regionális szintű együttműködésre.
A katasztrófahelyzetben történő közös fellépés kihívások elé állítja a hivatásos és önkéntes szerveket nemzeti szinten is, ez hatványozódik, ha a mentésnek határon átnyúlóan kell megvalósulnia. A helyi önkéntes mentőszervezetek hatékonysága megkérdőjelezhetetlen, hiszen a gyors reagálás mellett fontos erényük a nagy helyismeret. Az önkéntesen szerveződő mentőszervezetek különleges kiképzésükkel, speciális technikai eszközeikkel és képességeikkel segíthetnek különböző káresemények felszámolásában. A képzések vonatkozásában viszont fel kell tárni azokat az akadályokat, melyek a közös standardizált képzések útjában állnak. Meg kell határozni, hogy melyek azok a közös képzési gyakorlatok, melyek támogatják a közös felkészülést. Melyek azok a képzési modulok, amelyek beszámíthatóak a hivatásos képzésbe.
A katasztrófavédelmi szervek eltérő struktúrái közötti közvetítés, az eltérő minősítések okán a képzések összehangolása lehet az első lépés a közös megelőzések és felkészülések, majd az egységes beavatkozás felé. A közös tevékenységek definiálása az elvárásrendszer együttes megalkotásával lehetséges.
A ma életben lévő, nemzetközi jogon alapuló kétoldalú megállapodások számos olyan adminisztratív korlátot tartalmaznak (pl. a határ túloldalán beavatkozást végrehajtó járművek előzetes engedélyeztetése), amelyek a gyors reagálást lehetetlenné teszik. Ez akár emberéletekben is mérhető károkat okozhat.
A határon átnyúló tűzesetek kezelése egyelőre nehézségekbe ütközik, mert a fellépés és finanszírozás nemzeti szinten valósul meg. A megyei tűzvédelmi tervek összehangolásával, bilaterális megállapodásokkal elérhető a gyors beavatkozást segítő protokollok közös előkészítése.